Szakágak
Az országúti kerékpárversenyzés a XIX. század végén kezdődött, és azóta is töretlenül fejlődik. A nagy versenyek több millió nézőt vonzanak a versenyek helyszínére illetve a TV képernyők elé.
Az első lejegyzett kerékpárverseny 1868-ban volt a párizsi ‘Parc de Saint-Cloud’ ban amit egy angol versenyző James Moore nyert meg.
Az első szakasz jellegű városból-városba verseny 1869 november 7.én volt Párizs és Rouen között. A győztes ismét James Moore lett aki a 123 kilóméteres szakaszt 10 óra 25 perc alatt tette meg. A rendezők szándéka a kerékpározás népszerűsítése volt mely kapcsán egyúttal bemutatták, hogy kerékpárral komoly távolságokat lehet megtenni.
Az országúti kerékpár 1896 óta (a modernkori olimpia kezdetétől fogva) olimpiai sportág. Jelenleg az országúti szakág mellett a pálya a mountain bike és a BMX is olimpiai szám.
Országúti világbajnokságot 1927 óta rendeznek, általában egy 12-17 kilométeres körpályán, melyen a mezőny egyszerre rajtol és jó 260 kilométert tesz meg a célig. Az egyéni időfutam 1994 óta része a világbajnokságnak, ebben a versenyszámban a versenyzők egy-két perces időközönként indulnak és győz az aki a legrövidebb idő alatt teljesíti a kb. 40-50 kilóméteres távot.
A Cyclocross versenyszámot 2,5 - 3,5 kilométeres körpályán rendezik, melynek nyomvonala tartalmazhat aszfalt és föld utakat, réti és erdei terepeket. A pályán a verseny során több kört kell megtenni, melynek teljesítése összességében nem haladhatja meg az egy órát. A versenyzőknek a pályán több alkalommal is le kell szállniuk a kerékpárról ahhoz, hogy a terepakadályokat leküzdhessék. Ilyen mesterséges vagy természetes akadályok lehetnek lépcsősorok, árkok, palánkok, süppedős homok vagy akár sár is.
Ez a sportág az erőnléten felül komolyan próbára teszi a versenyzők ügyességét is. A mountainbike sporttal szemben itt engedélyezett a verseny közbeni technikai segítség igénybevétele. A sportág szezonja az őszi és a téli hónapok.
